Termékeink > Elektronikai segédanyagok > Elektromos szigetelő szalagok

Elektromos szigetelő szalagok

---

Az öntapadó szalagok között külön család az elektromos szalagoké. Először is fontos, hogy ismertek legyenek a villamos és termikus tulajdonságaik, valamint ezen tulajdonságaikat hosszú távon megőrizzék. Fontos elvárás továbbá, hogy az összetételükből következően ne okozzanak nemkívánatos reakciókat, mint pl. korrózió, elektrokémiai migráció. A két legalapvetőbb tulajdonságuk a villamos szigetelő képesség, valamint a hőállóság. Az előbbit alapjában a hordozó anyaga, míg utóbbit a hordozó és a ragasztó együtt határozzák meg. Hőállóság alapján az elektromos szigetelőanyagokat az alábbi táblázat szerint osztályozzák:

A ragasztókat – hasonlóan a többi öntapadó szalaghoz – három főcsoportba oszthatjuk. Gumi, akril és szilikon bázisú. A gumi ragasztók B, az akril F, a szilikon ragasztók H hőosztályúak, de ha a szalag hordozójának hőállósága alacsonyabb, mint a ragasztóé, akkor a szalag az alacsonyabb hőosztályba kerül.

A hordozók tekintetében a sokféleség a jellemző. Az első szigetelő szalagokat a tizenkilencedik század végén, a huszadik elején szövetből és papírból készítették, hiszen akkor ezek az alapanyagok álltak az ipar rendelkezésére. A szintetikus polimerek, felfedezésük után, hamar teret nyertek, mint villamos szigetelők. Az első ilyen a PVC volt, majd később a PET, PI, PTFE, PEN, stb. A szövet szerkezetűek közt meg kell említenünk az üvegszövetet és az acetátselymet. Ezen felül gyakori többféle hordozó kombinációja, ahol az előnyös tulajdonságok összeadódnak, mint pl. üvegszál erősítésű PET, ahol a PET fólia adja a magas átütési szilárdságot, míg az üvegszál a szakítószilárdságot.

Körültekintéssel a nagy választékból minden alkalmazáshoz kiválasztható az optimális szigetelőszalag.